J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

MATILDA. Elég - ne kérdezz! Téged szeretni? Még gondolatnak is iszonyú! ZSIGMOND Nem szerelmed, kezedet kértem én. Ha asszony lész, szeresd akit akarsz. Nem igérem, hogy hűtlenségedet Jókedvvel tűröm - de az bizonyos: Hiába szereted, Rudolfé nem leszel. MATILDA Ha most azonnal elengeded atyám, S nem állsz útjába távozásunknak, Semmit se fogok ellenedre tenni. Uram, könyörülj rajtam, könnyeim Lágyítsák meg szived. Hallgasd meg Imám, és felejtsünk el mindent, Emlékünkben csak ez a tett maradjon. Mondj igent - nyugtass meg! Az nem lehet, Hogy nem ismered e szót: kegyelem! ZSIGMOND Azt hiszed, megejthetnek a könnyek? Tartogasd eszelős fickóknak, Engem könnyekkel meg nem indítasz. Te, aki megveted kezem, Amellyel boldogan cserélne gyűrűt Az oltár előtt főrangú dámák Bármelyike, te azt reméled Hogy megkímélem érzelmeidet? Ha nem mondom ki, hogy a házasság Csak eszköz, mi célomhoz segít,