J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Megbánod dölyföőet. MATILDA A házasság, a legszentebb frigy Neked mit jelent, aki démoni Vigyorral taposol a sziveken? £1, el innen, hogy megmentsem atyám Lesújtó gőgöd szégyenétől. A vadászlakot hajnalban elhagyom, Találok még otthont, hol békén élhetünk S hová nem ér el ördögi kezed. Nem vagyok többé erdészed gyermeke, Lásd bennem a Márffy-törzs büszke lányát, Ki bűnben fogant aljas ajánlatod Megvetéssel utasitja el. ZSIGMOND Hahaha! Ugy hiszed, jön atyád, S ifjú lovagod: fiam, riváliaom? /kacag/ MATILDA Szent ég! Atyám! Beszélj, mit jelent Ördögi kacajod?! ZSIGMOND Jó atyád Barátságos kis szobában pihen Egy vén torony vastag falai közt, De ablakéból az erdőre láthat, A nyüzsgő vadakra - jól elszórakozhat, Mig te meggondolod magad. De elég Egy szavad, s szabad lesz megint. 74