J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Bájaddal s az ősi ékszerek Pompájával. Atyád sem fog többé Mások kényére szorulni s ha Arannyal megkent ravasz ügyvédek Szavának van hatása - mint szokott! Vissza nyerheti ősi földeit, S ha jőnak látja, álmainak élhet És humanista eszméinek, Hacsak a forgandó szerencse Nem veti vissza vadászlakomba. MATILDA Tulsoká tűrtem sértő gúnyodat, De tudd meg, gőgös úr, csábításaid Nem hatnak rám, és fenyegetésed Megvetem. Ami bünt büntet az ég, Annak mocska mind rajtad tapad. Azt hiszed, lehet rád nézni Undor és irtózat nélkül? Mond, mivel érdemelte atyám, Hogy őt is olyan aljasnak higgyed, Aki hitvány pénzedért leányát A segítségre szoruló pórok Vérétől véres kezedre adja? Ha sejtette volna, hogy valaha Ilyen megpróbáltatás vár reám, Hidd el, sosem tapodta volna A földet, mely téged vall urának. ZSIGMOND Mit tettem? Elcsábítottalak? Nem! Kezemet ajánlottam föl S tartom igéretan. Ne taszítsd el,