J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Elkerül, e gyűlölnek a szolgák, S hogy a grófnét bánat ölte meg Miattam - s hogy azt híresztelik, Én mérgeztem meg és ki tudja? Még hány gazság terheli lelkemet. MATILDA Hogy lehet ilyen hidegvérrel Felsorolni e szörnyűségeket? ZSIGMOND Ha akarod, nevezd szörnyűségnek, Szavakon én nem vitatkozom, De annyit mondhatok, hogy mérget Én nem adtam a grófnénak. Nem én. Lágy szive vitte sirba s oktalan Szánalma a bugris paraszt sorsán. Szegény teremtés! Ha sirva fakadt, Mélyen meghatott, hiszen gyengesége Volt egyetlen hibája - de az Minden hibák között a legnagyobb. Te erős

ebb fából vagy faragva, Méltóbb vagy hozzám - nem, ne tiltakozz! Azért szeretlek, mi bennünk közös: Nemes erődért, büszkeségedért. MATILDA Egy lélekzetre tenni vallomást Bűnök soráról és a szerelemről Ez iszonyú! Elég volt! ZSIGMOND Hallgasa végig, azután itélj.