J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Terhére róható. A törvényre Nem ad s azt hiszi, a szabad paraszt Rabszolga, kit kényére-kedvére Büntethet, ha az jogét követi. Elismerem, ez hiba. De mi, Uatilda, Ne Ítélkezzünk fölötte, mi nem Vethetünk semmit a szemére, Nem panaszkodhatunk, benne a Bőkezű jótevőt kell látnunk. Már elfeledted, kitől kaptunk házat? MATILDA De miért adta? Mi volt a szándoka? mArfpt Ne folytasd! Ha az életben Minden tettnek szándokét kutatod, Ritkán találsz nemes ezüst veretre. Csillog a tett, de az öntvény silány, S ha megkaparjuk, kevesebbet ér Mint ára volt. A gróf lelkes vadász És hirem szerint vadászok között Én sem vagyok utolsó. Ugy számit, Hogy hasznomat veszi. Igaz, de ez Csökkentse hálaérzetem? Nem, nem! Én nem koldultam, dolgozni akartam, És ő nemes szivvel befogadott. Már mindenki elhagyott, minden reggel Nagyobb nyomorral köszöntött reánk, Anyád jegygyűrűjét, a drága

1 ereklyét Néhány falatért kótyavetyéltük el. Hitvány uzsorások húztak hasznot Megalázó, kinzó Ínségünkből.