J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Hogy önfejű voltam, és szégyenkezem, Ha arra gondolok, hogy visszaéltem Jóságoddal. RUDOLF Csacsiság! Tadod jól, minden vágyam az volt, Hogy teljesítsem minden vágyadat. De eljött a nap, mikor válni kellett. A játéknak vége, labda, bújócska Régi varázsa már nem vigasztalt, Minden játokon győzött a fájdalom, A bucsu kinja. - Sirva üldögéltünk, És gyermekszivünk majd hogy megszakadt. És multak az évek, hosszú évek, Forgandó sorsot hoztak tereád, Mig rám az iskola élménye jutott, Hol a barátság tüze lángra lobban S vetélkedés szitja a lappangó erót. Mire megtértem, a kis pajtás helyén Gyönyörű lányra leltem, szebbnél szebbre. MATILDA Könyörgöm, hallgass! RUDOLF Hogy mondjam el, Mit éreztem a nyári reggelen, Amikor először láttalak viszont? Zavarban voltam, mint szólítsalak: Az udvariasság szenvtelen szavával, Vagy ugy, mint egykor? De te segitettél, Felém nyújtottad mind a két kezed 32