J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Rajtam torolja meg? Istenem, Ha igy van, sújts, sújts le az áldozatra! MATILDA Vond, vond vissza e szörnyű szavakat! Viseld el bátran, mit rád mért az ég. Bizz, hogy a remény mennyei sugára Áttöri a sötét sors éjjelét, A hajnal vigaszát deritve A bánat sújtotta szenvedőkre. Vajha jönne már a te hajnalod! RUDOLF Nem lesz már soha olyan hajnalom, Mely visszaadja az elmúlt időt, Gyermekkorunk üde játékait. Vidám színekben tündökölt az ég A képzelet merész káprázatában. Emlékszel-e? Szárnyakról álmodoztunk, Hogy áttörjünk az éter régióin Az űrbe, s a csillagokkal játsszunk, Amelyek a mi gyermeki szemünkben Ugy villogtak abban a végtelenben, Mint nyáréjszakán a szentjános bogárkák. Versenyre keltünk a Teremtéssel S én büszke voltam, hogy veled tarthatok, Mikor anyád mosolyogva ránk szólt: "Hosszú ut vezet a csillagokhoz!" Te pedig azt felelted: miért féljek, Ha Rudolf velem van? MATILDA Az az igazság,