J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Elviselni atyja féktelen dühét? Bizton hiszem, hogy jobban szereted Gyermekkorod hűséges pajtását, Semhogy magára hagyjad bánatával. A kétségbeesés rossz tanácsadó. MATILDA i Mégis, hogy megjdtt a kollégiumból, Valami azt sugallta "ne tovább"! "Bird rá atyádat, hogy távozzatok!" De minden nappal gyengült az erőm, Mig most, ugy érzem, menekülni kell! Nyomor, szenvedés, halál - minden inkább, Mint kiszolgáltatva kényre-kedvre Valakinek, ki durván nevet azon Amit mások szentnek tartanak. Nem sejthettem, hogy Zsigmond gróf azért Kinált hajlékot a földönfutónak, Hogy lányát... Nem, az nem lehet! Iszonyú gondolat... BLANKA Mit mondott neked? MATILDA Mit mondott? Nyilt beszéd. Nem álom volt Vagy lázas képzelet. Csak lennénk messze, messze... De hogy' győzzem meg atyám? Ha rájön, Hogy bizalmával újra visszaéltek, Mit fog tenni? BLANKA Itt lesz, minden percben. 29