J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

és lelki gyötrelem" a roi-antikus melodrámák hőseinek végzete. Bukásukat szánalom kiséri, nem a tragédiák felemelő katarzisa. A Rudolf of Varosnay irodalomtörténeti jelentősége Mint szinmü, a Rudolf of Varosnay nem jobb és nem rosszabb a korabeli romantikus drámák átlagánál. A magyar irodalomtörténet és szinháztörténet szempontjából azonban a darab dramaturgiai jelentőségét felülmúlja a magyarul érző angol iró témaválasztása, annak történelmi, társadalmi hitelességű feldolgozása s a szándék, amellyel a reformok szellemében újjáéledő Magyarország lelkes dicséretével a távoli, ismeretlen magyar nép felé akarta forditani honfitársai érdeklődését és rokonszenvét. Az irodalmi légkör kedvező volt, a harmincas évek angol romantikája szivesen fordult az angol közönség száméra egzotikus, távoli környezet, az elnyomott és szabadságukért küzdő népek felé. Byron elesett Missolonghinál a görögök szabadságharcában, sir Henry Taylor Philip van Artevelde cimü darabjában 1834-ben a flandriai urak ellen támadó genti lázadást dolgozta föl, sir Noon Talfourd Ionjában két évvel később az antik világba helyezi a fiu szimbolikus történetét, aki a nép szabadságáért küzdve ledöfi apját, a tirannust. /Akárcsak Varosnay Rudolf!/ Az angol radikális szellemet szólaltatta meg W. Jerold a The Rent Dayben /18?2/, amelyben a földesúri zsarnokság alatt nyögő parasztok sorsát dramatizálta. A Rudolf of Varosnay magyar környezetében, magyar történelmi és társadalmi példájában felhangzó motivumok összhangban voltak a kor engol politikai és iro161