J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

te, hogy báró Brüdern elküldte inasát, vegyen gipszöntvényt a levágott fejről. Mialatt az inas iszonyú feladatát teljesitette, megjelent a kétségbeesett anya, hogy elvitesse fia tetemét, mire az inas er^esztelésül második öntvényt is készített a fejről. Obonyai János, Kossuth Lajos háziorvosa elbeszélte, hogy a kivégzés napján orvosnövendék társaival ült együtt, és arról vitatkoztak, hogy vág-e a bárd csontot, vagy a csigolyák közé kell találni? A társaság felkerekedett a temetőbe, ahol egy sirásó busás borravalóért megmutatta a levágott 15 fejet és megállapíthatták, hogy csontot vágott a bárd. ' Évtizedekkel később Tóth Béla a Magyar Anekdotakincsében Miss Pardoe leirása szerint ismertette a Beleznay-legendát, de munkája VI. kötetében vitába szállt Miss Pardoe néhány állításával. Szerinte a grófi rangot nem Beleznay János, Mária Terézia királynő óbestere nyerte el, hanem unokája, az 1818-ban meggyilkolt Sámuel. "Nem igaz" szerinte az a hagyomány sem, hogy Beleznay János óbestert bajorországi kegyetlen dúlásai után a bajor aityák elátkozták, és még sokáig a Beleznay-névvel ijesztgették gyermekeiket. A család származásának hiteles történetét - ami egyébként Blackwell tragédiájának szempontjából közömbös -, Péczely Józsefnek, az iró-költő-szerke8ztő komáromi lelkésznek Halotti prédikácójóból tudhattuk meg, amelyet 1797-ben, Beleznay Miklós pilisi temetésén mondott el, és a győri Streibig-nyomdában kinyomatott. Péczely gyászbeszédé ben Beleznay Miklós altóbornagy egész csalódfójót felrajzol15. Tóth Béla: Magyar anekdotakincs, Singer és Wolfner, Budapest, II. és VI. k. 157