J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

ZSIGMOND Dacol velem? Hét tudja meg a tacskó, Hogy ót ia köti az engedelmesség, S ha megszegi, megkeserüli. /

Belép Rudolf. Zwornik az asztalhoz lép és papir.iait rendezget

i/ Fiam! Jókor jösz. Épp* szivderitő csevegés Folyt az ifjú Varosnay-utódról, Ábrándozó, szives fiamról, így titulálnak bámulóid, nemde? Te pirulsz? Az iskolás könyv szerint A szerény pir az ifjú arcok disze. Vajh» mi gyengéd gond hozott ma elém? RUDOLF Kérni jöttem, s remélem, nem hiába. ZSIGMOND óhajaid mindég meghallgatom. Kértél kegyelmet Sándornak, Ditrinek, Az elsőnek a bánya lett jutalma, Vándorbot került a másik kezébe. Beszélj csak, beszélj - őszintén csodálom, Mint fáj szived a hitvány bugrisért. RUDOLF Ha én, ki bocsánatért könyörgök Csak fokozhatom a szenvedésüket, Jobb lesz, ha hallgatok. ZSIGMOND Ugy van, fiam. 13