J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Nincs többé közöm, nem barátom, Kinek kezét vér mocskolta be." De nagy szavak! Ki róhat meg azért, Mert jogommal éltem, nemes űr jogával, S megbüntettem egy makacs jobbágyot? Hogy* is történt? Röptükben lőttem Egy vadkacsa párra, s a tóba zuhantak. A fickó, akit beküldtem értük, Felbőgött, mikor nyakáig ért a viz, Hogy megfullad, ha mélyebbre hatol. "Puliadj meg! - kiélték mert beléd lOvOk, Ha nem hozod ki vadkacsáimat!" <5 szökni próbált, de még partot sem ért, S golyóm átfúrta ostoba agyát, Hogy megtanulják paraszt társai: A jobbágy jussa az engedelmesség. Arcom pirul, ha nemes úr szájából Azt hallom "a parasztok joga..." És más divatos badarságokat. Most jár a szájuk. Majd egy nap megbánják De már későn! - ostobaságukat. Lesz, ami lesz - én azt cselekszem Birtokaimon, amit jónak látok, És nem tűröm, hogy beleszóljanak. A gazember fiát, ki bosszúért kiáltoz, Az ifjú Gábort éhségre fogtad-e Parancsom szerint? ZW0R5XK Igen, uram, Elég egy hét és megjön az esze, Vagy mindörökre befogja a száját. De hiába őrzöm - magam sem értem -