J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Azt parancsolta, hogy kövessem. Nem is tudom, mi utat tettem meg, Mig éjszaka borult a pusztaságra. Egyszerre megállt, és én azt hittem Te állsz előttem. Boldogan rohantam Széttárt karjaiba. De ránéztem És ereimben megdermedt a vér Atyád volt. RUDOLF Szörnyűség! /

Zaj. Katonák masíroznak, mint őrségváltásko

r/ MATILDA Pszt! Itt az őrségváltás! Egy csókot még! /

Nyílik az a.jt

ó/ Indulj! Csak egy perced van! RUDOLF Mond: ártatlan vagyok, indulhatok Pirulás nélkül, könnyű szívvel És megszököm! Te csak azt kérted, Szökjem meg, és viseljem a stigmát, Amelyet századok sem moshatnak le. Beszélj! Matilda! - Hallgatsz - ez a válasz. /Az ajtó bezáru

l/ , Nos - ezen túlestünk. /

Szünet. Matilda mozdulatlan, szemeit az ajtóra mereszt

i/ RUDOLF Istenem, mit tettem! Hiszen nem lát! Matilda! Drága! Szólj hozzám! Csak egy szót! 133