J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

RUDOLF /

Megragadja kezé

t/ Drága Matildám! MATILDA Most kedves vagy. Szemed szemembe néz. Imént még vonakodtál... Rudolf: szeretsz? RUDOLF Hogy szeretlek-é, Matildám! MATILDA Tudom, szeretsz. De azt a szerelmet, Amelyet én hordozok magamban, Te nem ismered. Az elmúlt napok Kábulatában téged hivtalak S ha megjelentél hunyt szemem előtt, Ugy, mint a régi, boldog időkben Örömben úsztam. Egy gyönyörű álom Visszavitt az öreg vadászlakba, A faragatlan padon üldögéltünk A mi kedves rózsafánk alatt. Mind együtt voltunk: atyám szokás szerint Puskáját tisztogatta s a régi jó időkről Mesélt Tivadarnak. Én és Blanka Kézimunkáztunk. Ott álltál te is És rám néztél, ugy, ahogy most nézel Csak nem ily bánatosan. Rudolf! Nem folytatom, ha igy tekintesz rám. RUDOLF Csak folytasd, folytasd! /

Félr

e/ 0, hogy igy kell látnom! 131