J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Megsiratom szegény Zsigmond grófot. Másokkal durva volt, de velem soha. JÓSZÍVŰ volt, megértó uraság, Aki eltűrte vénségem szeszélyit, S ha megdorgáltam gonosz tetteit Némán hallgatott - sót: gyengéd mosollyal Maga biztatott, bátran beszéljek, Mert - úgymond - egy vén harcos szava Többet ér, mint a farizeusok Álszent prédikációi. ANTAL Ez aztán Szentségtelen beszéd. BERTALAN Nem úgy, atyám. Bajtársak voltunk egykor, Én jól emlékszem arra az időre, Mikor még vig Antal őrmesternek Szólítottak széltében-hosszában. Pompás katona voltál, bátor A csatában, vidám az asztalnál. ANTAL De régen volt! Még utoljára Loudont szolgáltam a török ellen. De hagyjuk ezt! Szegény Rudolfnak A határon túlra kell menekülni, Csak igy menthetjük meg. BERTA UN Frigyes gróf is Azt tanácsolta. Csak egy percre jött,