J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

RUDOLF Nem ölöm meg magam, Arra nem gondolok. Bűnt halmoznék bűnre Találhatok dicsőbb vezeklést Véres mezőn, hol a honfi kardok A szabadság lobogója alatt Küzdenek a szent diadalért Ott leljem halálom. MATILDA Milyen hirtelen Elhatározás ez? RUDOLF Nem hirtelen, Noha a kétségbeesés szülte. Örönsael haltam volna mártir halált Szülőhazámért» Sajnos, nem lehet. A magyarban még szunnyad a virtus, Amely majdan fellobban keblében.Most még gyermeki álmát alussza. De másutt, talán a messze Nyugaton Leng már a zászló a csatamezőn. Oda megyek, dicsőséggel meghalni A szabadság véres mezején. Meghatottalak, szemeidből A részvét drága könnyei csillognak, Értem, értem ejtesz könnyeket! Egy szerencsétlenért, aki szeretni mert! ő, fogsz-e valaha, ha boldog leszel Emlékezni a régmúlt napokra És a magányos vándorra - fogsz-e Matilda?