J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

MÁTILLA Igen, erősnek kell lennem. Most az az első, hogy ne lássék rajtam Semmi, amivel drága jó atyám Szomorúságát, félelmét táplálnám. Blankám, magam sem hittem volna, Hogy megsiratom ezt a kis lakot, De annyi édes emlék füz ide! Anyámra emlékeztet minden: Itt üldögélt a rózsafa alatt, Amit saját kezével ültetett. A fehér rózsa volt kedvenc virága. BLANKA A tiéd és Rudolf grófé is Nem ok nélkül. Itt látott először, Mikor megjött a kollégiumból. Sokszor kaptam rajta, hogy leszakit Egy rózsát a bokorról, elnézi hosszan És öröm villan bánatos szemében, Mellére tűzi, és ugy távozik Mélyen sóhajtva, mert ez a kis lak Azt az órát idézi, amikor Először lepte pir az arcotok, Elárulva, hogy sziveteket Egybefonta a szerelem. /

Matilda leszakit egy rózsá

t/ MATILDA Végzetes lett az a szenvedély. Nem lett volna szabad...