Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)

A' PESTEN FELÁLLÍTANDÓ MAGYAR JÁTÉKSZÍNRŐL

Jólvan, annak tehát kivivésére, hogy Pesten félesztendő múlva állandó magyar' Színjátszóknak örülhessünk egy pár tehetős Gavallérnak maga bátor felajánlása, a' Várossal természetesen egyezőleg, és egyetértve, mostanában, söt a' mondott 10 esztendőre elég lehetne, — ezt súgja egyvalaki—de hát azután megint ott legyünk, a' hol ma vagyunk?— O már nem ott vagyunk í tiz esztendős fa nem eseniete, olly gyökereket vert az, hogy századokig tápláló gyümölcsöket, és pihentető árnyékot ajánlhat 's adhat. Hlyen volt, lesz is minden Játékszíni alkotmány, eleintén gyenge plánta, jövevény, úgy szólván önhonjában ; de végre olly becses élőfává vált, hogy azt nem mondom temérdek költséggel hanem tán vérével is oltalmazni kész volna tulajdonosa. És — engedj meg tiszta szívből imádott Hazám, bár mi kevés kedvezésedet mutattad is születésem óta hozzám nyelveden és napodon kivűl ! — és ha tíz év'.