Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)
A' PESTEN FELÁLLÍTANDÓ MAGYAR JÁTÉKSZÍNRŐL
szagnak kinevezni, 's a' t." inié megfejtése állításomnak, itt a' gyönyörű vis concentricaJ Bécsben, Posonban, Kassán egy Mágnás is elég volt magyaraink közül, a' kik több esztendőkig a' mondott helyeken a' német Játékszíneket illő fénybe* fen tartották : meglehet tetemes csonkulásaval önpénztáraiknak. Néhai Báró Vesselényi Miklós alig mutatta ötször hatszor esztendőnként magát a' magyar Játékszínben, még is az, a' míg ő élt, diszesítve, stempelezve az ő hazafi nagy nevével, és sajátságával, mindenhol élt, és tisztelve kedveltetett. 0 elhunyt, 's vele az Erdélyi theatrumnak hatalmas rugója, vaskapcsa öszszetöredezett; támasz, karfa nélkül megszakadozva vándorol egyik vásárról a 1 másikra, mint a' szegény mostoha földü sáfrányos ; becse vesztve felüti sátorfáját Brassóban a' Boyeroknak, Zalatnán az Oláhoknak, 's a' t. mert élni akar,