Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)
A' PESTEN FELÁLLÍTANDÓ MAGYAR JÁTÉKSZÍNRŐL
dására zsolgálhat, nem lehet peculiuma — sött önkényes oda ajánlását mostanában inkább remélhetni mint valaha, midőn a' közjó, és nyelvűnk 9 pallérozása közönségesebbé válhatása mellett olly kitűntetve buzog ; a' hazai miveltségnek, és rokonosodásnak 'szellemét mindenfelé hallatja. A' hely' megtagadásáról tehát nints, nem is lehet szó, ha önmagunkal vagy közczélzásunkal ellenkezőt nem akarunk mutatni. Ez meglévén, már most azt szeretném tudni, miért nem foghatna barátságos kezet a' magyar színjátszó a' német művészszel egy helyben, ha hajlékinkban mindenféle társalkodásainkban, mulatságainkban, a' mi több menyegzős nyoszolyáinkban is holtunk napjáig más nemzetekkel boldogul megtudunk férni? Sött ez az együttlét szülné, a' mi a' szövetség, és barátság kőteleit szorosabbra húzná; a' művészi vetélkedést hatalmasan mozgásba hozná; a*
