Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)

MAGYAR THEATRUMI ALMANÁK 1814-IK ESZTENDŐRE

flrî • ; Tan rohant vad idő töltésekre, melyek" az ÖV elesését siettetik, és a' társaság nyugodalmát felzavarják. A'Bachusi örömek , veszedelmes Játék, ezerféle botondoskodásök, melyeket a* kénye élet költ ki, elkerülhetetlenek, ha a' törvényadó ezen rönszódását a'népnek hajtogatni nem,, tudja. A' sok foglalatofságú ember mindenkor félhet attól, - hogy életét, melyet nagy lelköleg a' Statusnak áldozott boldogtalan'bábjátékokban meríti— a'tudós ostoba pedántnak sülyedhet — a' popule báromnak. A'Játékszín az az intézet , hol a'gyönyörködés tanúsággal, nyugodalom búzdítáfsal, rövid időtöltés pallérozáfsal párosodik, hol egyik ereje, a* Léleknek, a', másiknak'kárára megnem feszül, és az * egésznek, rovására semmi gyönyörűség nens izelíttetik. Ha a* boszszúság^ szíveinket ragja , ha a*~rosz kedv magános óráinkat megmérgesíti, ha a' Világ. ' tói és-mnnkától megcsömörlünk , ha ezerféle terb.sk Lelkeiuket nyomják, ha kénqyünk hivatalos munkánk folytatásában még folytatni törekszik, akkor elfogad bennünket a* Játék-szin— ebben a'^mes ter s ég es Világban elálniodjuk a'valóságost, viszont viszsza adattunk magunknak, érzésünk felébred, gyógyító, indulatok serkentik fel szűnyadó termé

1'•zetürrket',.és a' vert serényebben, bozogratja, A' szerencsétlen más fájdalmával itt tulajdon magáét sírja kLy— a'szerencsés, megjózaas*