Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)

A' THEATRUM TZÉLJA ÉS HASZNA

gyen; és ha mindjárt úgy vólnais, mennyit nem takarel ollyast a" Külszinnek kőfala, éó bo* málya, mellynek tudása elkerülhetetlen szükséges, hogy származását, útját, nevekedését, és elhunyását ez, vagy amaz indulatnak, ez vagy amaz történetnek, mell y tsudává nevekedett egészszen általlássa, és abból az Anthropologic! gazdagítsa. És ha tsak ugyan ebben a' tekintetben eszköznek veszszük a' Históriát, miért nevethetnénk, a'Színjátékot, mellynek sokkal több érdeme vagyon ezen pontban, mint minden Históriának. Itt a' Poéta az egésszet képzeli magának az ember szerént, kinek belső része előtte fel van fedezve; Ő a

J titkos rugó ösztönökét a' Históriához ragasztja, és szemünk előtt dolgoztatja. Ő minden használhatót elővészen, és munkába helyhezteti Játékjában azokat I ' mellyek a' Históriában nem lehetnek , és mégis ez azok által előttünk betsesebb lészen. Végre utasítják a* Philosophust a' közönséges életbe. Nem lehet tagadni, hogy ennek sok haszna ne volna áz emberi esméretre. Ha a' Visgáló abba belép, nem keveset gazdagítja esméretségét. Ott az indulat után leskelődik, a' munkás' lelket meglepi, és annak titkát ha bár még annál nagyobb bátorságban képzelnéis magát, kitanulhatja. De tehetié ezt mindenkor? Nem ts aljáéin eg ötét gyakran a' ravaa: ', két-