Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)
Benke József, a színész és az elméleti író
alapítási tőke egybegyűjtése után képzelhető el. Az összeg nagyobb, mint a Széchenyitől javasolt, biztosításának módja pedig szándékoltan marad homályos az óvatos szerkesztő tollán - még nem dőlt el ugyanis, hogy Széchenyi terve vagy Pest vármegye Pöldváry Gábor alispán képviselte álláspontja valósul-e meg, a Dunaparton vagy a Kerepesi uton látnak-e az épitkezéshez. E folyamatban a romantikus magyar színházművészet kialakításában már nem jut feladat Benke Józsefnek. Szerepköre Szentpétery Zsigmond és Udvarhelyi Miklós alakításaiban él tovább, az elmélet és a gyakorlat szenvedélyes összekapcsolása pedig Egressy Gábor tollcsatáiban és kimunkált, tudatos szerepformálásában folytatódik, de már egy más színházi konvenciórendszer keretei között. Benke József Írásait a kutatás mindazonáltal ma is haszonnal, elsőrendű forrásként forgathatja: a magyar színészet kezdeti harcaiból több mint két évtizedet fognak át, széles panorámát nyitnak olyan kérdésekre, mint európaiság és felvilágosodás, teória és színjátszás, szentimentalizmus és klasszicizmus, nyelvmüvelés és társadalmi nyilvánosság. Ezek helyes arányban láttatása pedig előfeltétele annak, hogy a magyar színháztörténet a vonatkozó évkörben korszerű művészettudománnyá váljon.