Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)

Benke József, a színész és az elméleti író

Pej edelem Galotti barátságát, 'atyai tanácsait kérve távozik el a színről, mire egy monológ következik, amely a következő szavakkal és instrukcióval indul: "Miért ne? Tiszta szívből! Hahaha! /ijesztő szemekkel körültekint/ Ki kaczag itt?" Déryné a jelenet megjátázására Így emlékezik:"az öreg Galotti egy szót se szól, de az a küzdelem, hogy miként látszott rajta az őrültségnek némi-jele egy hosszú szünet alatt, de mindig küzdve magával. ... Egyszer egy leírhatatlan keserű hahotába tör ki melle mélységéből. Megáll, szétnéz, eszmél kábultságából, s tompa hangon kérdi: 'Ki kaczag itt???'" Kotzebue egyfelvonásosa, A szegény költő csak husz évvel későbbi forditásban maradt fênn, Fekete Soma átültetésében. Benke jól eltalálhatta azt a hangvételt, amely a könnyeztetés és az együttérző megmosolygás kényes határmesgyéjén mozog, de sohasem lép át a szomorú életű öreg versfaragó kinevetésébe. /Erre Kotzebue külön utasításban figyelmeztette leendő főszereplőjét./ Benke "sirt és nevetett egy lélegzettel... már azt a reszketeg, sajátságos hangot ugy eltalálni, midőn beszélt, mellyel mély fájdalmát, egyszersmind ártatlan gyermekded mosolyát látni azon egy percben...!" A 6. jelenetben, ahol leánya az őt még fel nem ismerő apját ebédre hivja meg és.borral kinálja, Benke egyik apró játékát is.tet ten érhetjük. A szerzői utasitás itt csak ennyi: "iszik". Déryné leirása: "A leány kinálja a pohár borral, s midőn föl fogja a poharat, sokáig kezében tartja, csak egy fájdalmas, mély sóhajjal susogja: 'Rég, rég nem ittam, egy cseppet sem ittam...* ajkához viszi, de olly illedelmesen csendes mohósággal hajtja föl az egész poharat!" Dessewffy leirása Hamlet-alakitásáról az első olvasásra talán semmitmondó. De benne azok a szinészi erények figyelhetők meg, amelyek Ifflandot jellemzik: a szerep felbontása kisebb egységekre, ezek aprólékos kidolgozása, majd egymáshoz kapcsolása. A recenzió, amely helyenként csaknem szó szerint megy vissza Goethe Ifflandról készitett játékleírására, nemcsak azt igazolja, hogy irója valóban világ- és