Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

séges, azt itt rövid példa által kívánom némileg felvilágosítni. Egy Pesten felállítandó Játékszínre legalább 200 ezer pengő forint kell j pénzbeli dividendet pedig egy Játékszín hihetőleg nem nyujtand; a

1 200 ezer pengő forint tehát csak ollyasok adakozásibuí folyhat össze — ha össze foly —kik a' dolgot valósággal előmozdítni kívánják, de egyszersmind elég tehetséggel bírnak is nagyobb sommákat áldozhatni olly intézetekre, mellyekbül csak morális dividend háramlik. Ekép az egész dolog sikere csak azoktul függ, kik ezen utolsó sorban állnak. Már én mind teljes megyőződésem szerint, mind a' sors ajándéka' után, ezen sorban vagyok, mert forrón kívánom, bár volna magyar Játékszín 's elég tehetségem is van azt tetemesb sommával segítni elő, ugy hogy nincs legkisebb ok is, hogy valaki más álljon mellé, ha én nem járulok hozzá. Én pedig — hogy őszintén megvalljam — minden vágyom *s tehetségem mellett, habár eddigi javaslatom pontig elfogadtatik is, de az említett két elvnek rakása kimarad, legkisebb sommát sem fogok szánni rá, valamint egyéb talpnélküli tárgyakra sem. A közjóért sokat elbírhat az ember! 's átlátom, ellehet, könnyen ellehet minden köszönet és taps nélkül ; de a' községért önmagának ugy szólván kinzó helyet alkotni, arra több kell mint halandó; 's illy magasságra