Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

lehet, de valamit velejére nézve váltós látni az egésznek megsemmisítése nélkül lehetetlen. Igy p. o. ezernyi különbségű órák lehetnek 's vannak is ; de mindnyájan egy elv ntán mozognak, t. i. rugó után; de hagyassák csak ez ki, 's ne állíttassák helyibe valami aequivalens, bizonyosan vagy megáll az óra, vagy megszűnik óra lenni ; igy megszűnik a' gőzerőmű is az lenni a' mi, vagy nem mozog többé, ha vagy a' katlan vagy a' condensator hagyatik ki, és semmi aequivalens nem tétetik az egyik vagy másik helyibe *, 's igy minden erőmű, sót physikai test is, melly bizonyos elvekhez van csatolva, velejére nézve nem változtathatik a' nélkül, hogy vagy meg ne szűnjék lenni az a' mi volt, vagy tökéletesen meg ne semmisüljön. Játékszínünket valyon ki fogja elrendelni, ha nem mi? Tán* a'kormány ? Lehet e tőle várni ezt, *s józanul azt kívánni, hogy illyesekbe is avatkozzék 's most? vagy tán az egész Nemzet fog illyféle kicsinységek körül bíbelődni, most, midőn olly komolyan vár ránk a' jövendő ? Mind ez nem szánakozásra méltó elmefuttatás e, mellynek megczáfolására csak ezt mondhatni c

csak mi jobb birtokosak fogjuk a' dolgot rendbe hozni, vagy senki ; azaz a' tárgy se kormány, se nemzet, hanem egyesület elibe való.' De ha csak egyesület eszközölheti a' Játékszín sikerét, nem természetes e, 's nem értődik e maga magátul, hogy a' Játékszín hihető