Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

nek, menyek szerint az idő nemcsak hogy nevelné a' pénzt, de még meg is emészti. 'S igy nem tehetni egyebet, mint jő remény fokában megnyitni minélelébb az ivet; ekép legalább időt nyerünk; irjon alá ki akar, jó kezest állítván mellé, 's nota bene azon feltétel alatt, hogy a' fizetési kötelesség csak azon nap kezdődjék, mikor a' 200 ezer somma egy fillérig aláírva 's biztosítva is van. Reményleni szabad, habár a' puszta remény-utáni élés egy felette keserű olasz közmondásra emlékeztet is, hogy illy formán va-> laliára csak összegyülend a' kívánt pénz. Igaz, hogy több sikernek nagyobb hihetősége mellett nagyobb volna az adakozási kedv, bátor-létübb hitel után több a' pénz, 's ha csak 50 ezer pengő gyűlne is össze 's Franklin methodusát elfogadnunk szabad volna, három percent-? tel számlálván, legalább 24 esztendő alatt bizonyosan állhatna a' dolog; 's ha 100 ezer gördülne egybe, már 12 esztendő közben, sőt hihetőleg sokkal előbb is ; mert sok tudom azon tekintet miatt "Csak egy kicsi kell még hozzá *a meglesz" kész volna legbecsesbjével is betölteni a* hijányt, 's áldozata által minélelőbb feltüntetni a' kezdet napját, ugy hogy felette nagy nehézség a

1 dologban nem volna. Mind v/A azonban mai körülményinkben nem tehetjük; és igy várjuk bé csendesen azon jóltevőt, ki az aláirt és asse

curait 199,999 forint mel-