Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

• iparral, ha egymás után tétetik egyik a' másik fölibe : ugy az ember is elgyengül közönségesen minden olly as dolog előtt, melly óriási, lia az egyszerre lepi meg 's nem éri őtet lassanként; a' mit számos példa, de többek közt a' rendszerint csinos kis 's az általányosan véve ronda nagy házak minden kétségen tul tesznek. A' hely szinte a' város közepén van, száraz, vizárnak nincs kitéve, körül belől téglaház, cserép-fedél , könnyű hozzá férhetés

's a' t.— ugy hogy azon mellékes czél elérése végett is, hogy t. i. a' város kellemihez és szépségéhez járuljon tehetőleg, nem lehetne jobb 's czélirányosb helyeztetés, mint a' József piaczts. Már kaphatni e ott helyet, az más. Én csak azt mondom, ott legjobb volna ; mint teszem a' kecskeméti kapunál tán legrosszabb. Ezek a' véghatárok; a' mi után e' részbeni javaslatom oda megy : építtetnék olly közel a' József-piaczhoz mint csak lehet, 's adatnék ott valami fundusért inkább 10, 20 percenttel több mint akárhol másutt. Jőne most azon megfontolás: valyon milly izlés szerint kellene építni a' színházat. Ennek kifejtése egy igen szövevényes, kimerítése felette hosszadalmas tárgy, mert az építési izlés nem csak a' külön czélok miségéhez 's az éghajlat némi különbségeihez van kötve, mint azt a' mindennapi tapasztalás mutatja, hanem legfőkép bevett szokások *• előítéletek-