Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

Jami kereskedőt vagy samaritanusímegkínálni? Egyébiránt legyen ez is diadalmasan elvégezve, és a' 100,000 minden óvás mellett valami városnak vagy egyes polgárnak kiadva; a' minek végbevihetésén kételkedni sem akarok, minthogy nem hihető, illy nemzeti köz tárgy miatt, egy egész társaságon — melly jobbadán nemesekből fog állni y mert ha azok nem adakoznak hozzá, ugyan ki adakozzék más ? — nem hihető mondom, hogy egy egész nemesi szabad társaságon, egy kis kéregetés után, valami becsületes polgár vagy honosított város végkép ne könyörüljön ! ! ! 'S im itt fejlik ki megint egy más szép carricatura, mellyrül azonban nem én tehetek ; mert nem én vagyok a' bűnös, ha leirom, hanem azok, kik az élő carricaturának alkotói és safari, — minthogy a' dolgok valódi becsét vagy becsnélküliségét soha sem határozza el a' kül rajz, hanem a

1 bel lét ! Lehetne itt, igaz, azon megjegyzést tenni, hogy civicus Jíindusra állított pénzt «sem lehet mint kész folyó pénzt tekintui, minthogy ott is áz executió tökéletes lefolyására 14 napnál több kell: 'a ekép az egészet váltólevelekre kellene alapítni, a' mi olly intézetre nézve, melly több századra van alkotva, practxe ki nem vihető; mi okbul ugy látszik, min ha aggódásomnak, hogy consequens legyek, még ci vica hypothekák által sem kellene megszűnnie. Mire én azonban azt válaszolom 'Mindennek van '3