Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

torságba helyezzék, val y on mikép fogják eszközleni? A' feleleti teher rajtok fekszik; a' kam a ti láb törvényesen száztul hatra van elhatározva; a' Játékszín fentartására pedig folyó^ kéltség kell 'sa't — *- ugyanfmit fognak tenni? Fekvő nemesi jószágra adni ki 's első helyre in tabui áltatni.? Ez, ítéletem szerint, nem elég biztosság; mert jóllehet könnyen nem veszhet el olly pénz, melly illy hypothekára állíttatik, azért nem kész, nem folyó ; minek következésében a' szintársaság könnyen olly sorsra juthatna, mint az, kinek bizonyos ebédé ugyan van, de ahoz csak 14 nap múlva férhet. Halálra pedig csak nem lehet már bölcsőjében elitélni egy kezdendő Játékszint, a' mit néhány ugy nevezett 'Morosus* könnyen eszközölhetne. A' megbizottságnak tehát valami várost vagy egyes polgárt kell megkérni "Vennék a' pénzt fei" — a' mi ennyi "A' nemtelent kellene megkérni arra, a' mit a' nemes nem nynjthat;" a' mi által itt, közbevetőleg az világlik ki, hogy azon osztálynak, mellynek ex prmcipio legtöbb privilégiuma van t. i. ,a* nemesnek —e

1 részben legalább de facto a* lehető legkisebb privilégiuma van. A' városok azonban csak 5 percentet adnak. De valyön a' megbizottság 6000 forint helyett 5000ret elfogadhat e? Egy kezdő intézetnek ezer forint jövedelemmel kevésb, nagy tekintet! Azonban mit tegyen a' megbizottság? Azt hí-