Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

IS bomolhatlan fel nem áll. Innen nyerhet a' kassai, miskolczi, pécsi Játékszín tartósságot 's tökélyt, innen honunk nagyobb és végkép kisebb helyei, kivétel nélkül — — 's csak innen. Ha valahol, itt valóban el kell fojt ni azon érzést, melly szerint a' legnagyobb rész, Ciceróként pro domo sua okoskodik ; mert tán sehol sem szembetűnőbb mint itt, hogy e' részben senkinek semmié nem lehet, legalább tartóslag,, míg nincs az egésznek ; a

1 mibül közvetve azt tanulhatjuk, hogy hosszabb időt vévén össze, egyes csak ugy lehet nyertes, ha nyertes a' község. E' részben tudom a' vélekedések megoszlanak , a' mint t. i. a' közönség rövidebb és hosszabb időre számláló tagokbul áll. Az elsők pülanati fényért izzadoznak, habár az nem sokára hamuvá lesz is, az utóisók pedig csak állandó után sovárganak, habár kissé később virad is fel a* siker reggele. Már ezek közül kik a' jobb, kik a' rosszabb számlálók? azt kinek kinek észélére bizom ; minthogy itt egyenesen a' közönség nagyobb részérül, t. i. a' testesekrül van szó, kiknek józanabbai abban velem kezet fogandnak, egy cseppet se kétlem, hogy kirekesztőleg Buda-pestnek lehet józan calculus után directe magáért gondoskodni szaporább színházi siker végett; Pozsonynak, Sopronnak, Debreczennek, Temes-