Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)
érzékenyebből, hogy valóban sokáig nem bírhatnák ; *s igy azt, a' mit elég gond nélkül ailítánk fel igen szaporán , elég gonddal ismét éppen olly szaporán eltemetni volnánk kénytelenek. E' szerint ne tegyünk e' részben semmit elválasztva, hanem szólítsuk fel az egész hazát — minthogy egyesülési pont nélkül, a' mit itt bár rövid szavakkal, de ugy hiszem eléggé megmutaték , semmire sem mehetünk — 1 szólítsuk fel a' haza minden lakosit mondom : hagynának fel, a 1 dolog , habár lassúbb de biztosb sikere miatt, minden excentrica erőködéssel és segítnek előbb Tatát elő tökéletes és állandó színházra, hogy aztán annál bizonyosabban szivárogjon színházi ügyesség és siker a' hon minden ereibe is. De ha illyest tennénk, ugyan nem volna e Pápának és Nagy-Szombatnak, Késmárknak *s Újvidéknek szint annyi jusa éppen illyféle praetensiót tenni ; *s valyon ki döntőé el, kinek van több igaza áldozatot kívánni, Tatának e Pápátul, Nagy Szombattul , Késmárktul ? s Újvidékiül , vagy ezen négynek Tatátul ? Ha igaz a" mit mondok, hogy t. i. középpont nélkül serami nevezetes sikerrel soha nem fogunk dicsekedhetni, *s hogy nagy áldozatok nélkül nem kaphat a" dolog tartós létre ; akkor vagy megint le kell egyenesen mondanunk az egész tárgyiul, vagy egy olly helyre vinni áldozatiakat, hol a'dolog minden lehető tekintetnél *« környűlménynél fogva, leghihetobben fel is allhat. Már Barátim, hogy ezen hely valóban nem Tata, azt közülünk tán kiki elhiszi, 's tán azt is, hogy az se — %: u k-*. , Ä K-„' C marlf. sem Uividéfc:
