Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

gyarországban nincs annyira még kifejtre mint máshun, '* azért szívesen áldozom e' tárgyra én is; de hogy valahol másutt mint Tatán állítandó színházra adakozzam , ahoz valóban se tehetségem sem akaratom; mert ha már áldozom, legyen legalább annyi nyereségem belőle, hogy otthonim r

s barátim némi kis hasznát vegyék is T

s a* t." ÉS minden ébredségemet, *s rábeszélő 's egyeztető ügyességemet arra fordítnám, hogy Tatának lehető legtöbb lakosit gondolatimhoz *s kivan sági inhoz csatoljam. Ha ellenben mostani tapasztalásim 's e* részbeni combinatioimmal vinne a

1 sors Tatába vagy Magyarország akármi Ily helyére, 's ott telepedvén le, forró köz kivánatot látnék e' tárgyat már valahára hihetőleg állandó elvekre rakni, akkor tán igy okoskodnám: ''"Baráti

m, ne vegyétek rossz néven, ha őszintén kéjetekbe mondom, sokkal nagyobb számotokat egykissé inkább testeseknek mint csupa lelkeseinek tartom, r

s ekép hagyjunk fel —• lizonyosb siker miatt — minden ollyas számolással, melly kirekesztőleg : Nagylelkűségen, tiszta generositáson , nemes clszánáson "s eféle ritkaságokon alapul • 's állítsuk reményinket, a

1 mennyire lehet, inkább száraz számokra, minthogy azok nem csalnak. Ti Játékszint akartok alkotni, 's ez felette dicséretes , mert minden , a' mi a' szépet, dicsőt és erényt megszeretteti *« ekép a' lelket nemesíti, a

1 keblet tágítja, hasznosnál hasznosb ; de tehetségtek nem nagy , 's így ha pénzbeli nyereséget nem kívántok is, legalább