Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

tiik, elmentünk búcsúzni a társaság nevében a megye főjegyzőjéhez, ki még útravalóul 200 forintot adott által ezen szavakkal — „A magyarok Istene vezérelje önöket pályájukon, s ha egykor a sors elszólítaná önöket Kassáról, jöjjenek közénk, itt mindenkor méltó pártolást nyerendnek, mert azt méltán meg is érdemlik ; az idő rövidsége nem engedte, hogy több útiköltséget adhassak, vegyék ezt is "oly szívesen, mint a mily tiszta szivből nyújtom. Isten vezéreljen benneteket dicső honfitársaim !! Aradon a bérlet közepe táján betoppan hozzánk egy deli 202 termetű magyar uri ember, — Uraim, én Ró s a megyei eskütt vagyok, megyém meghagyásából jövök megtudni önöktől, hány négyfogatú forspontra és hámos lóra lészen szükségök, s határozzák meg pontosan az elindulásin apot, hogy pontosan itt lehessek, addig is küldjenek velem előre egy ahhoz értő egyént, ki a színpadot a megye nagy teremében elkészíttesse, lesz számára és szolgálatára annyi mestersegéd, mennyire szüksége lesz, — mi elküldöttük vele díszítőnket, a szekerek megrendelvék, s a határozott napon déltájban el is indultunk 12 szekér,, és tulajdon két szekerünk elé fogott négynégy hámos ló segedelmével ; repüHek velünk a jó lovak, az első és utolsó szekerén egyegy megyehuszárral, az eskütt ur előrehajtatott mint fergeteg, estvére Nagy-Komlósra értünk, hol a nagy fogadó minden szobája két-két égő gyertyával rendelkezésünk alá adatott, azon megjegyzéssel, hogy vacsorára az egész társaság minden személyválogatás nélkül, azaz szabók, szolgák és minden cselédséggel együtt szívesen láttatik az eskütt ur házánál; —semmi mentség — mert a korcsmárosnak meg van paranosolva, hogy semmiféle enni- vagy innivalót számunkra ne szolgáltasson. — Mit tehettünk egyebet ? a parancsnak engedelmeskedtünk, ámbár törődött testünk egy kis falatozás után óhajtotta volna a nyugalmat. Az egész testületet hajdúk kisérték, és szépen beterelték eskütt ur udvarára, udvarára mondom, mert házában csakugyan negyedrésze sem fért volna el — de nem is mint ludakat a gyepre, hanem egy irgalmatlan nagy ponyvás sátor alá, mely alatt oly nagy teritett asztal állott, hogy egy század huszár is