Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

megyék tömlöczeiben. — Végre a cholera megszűnt, a nép csillapodott, újra kerékvágásba jött minden, a színház megnyílt, üdvözöltük az életben maradtakat, s ki ki a maga dolga után látott, — rettegések közt telt el a nyár, — vendégeink is hazamehettek Kolozsvárra, megnyilt az út mindenfelé — és mi az új téli szakot kezdettük meg előadásainkkal, s folytattuk szerencsésen és dicsőséggel, míg az 1832-diki tavaszra virradtunk. A vezértagok igazgatása s felelősébe alatt útnak eredt a társaság Aradra, de nyáron kevés közönsége lévén, kénytelenek voltunk Temesvárra küldöttséget küldeni a színház kieszközlésére, én és Megyeri voltunk, kik először a megye főjegyzőjét —kiről tudtuk, hogy a magyar színészetnek nagy pártfogója — tiszteltük meg látogatásunkkal — mily nagy volt meglepetésünk ! — csaknem összeszidott — „m ár ismét magyar társaság! most ment el egy, mely gyalázatára volt az itt élő magyarságnak, 500 frtot szedtünk össze számára, csak távozzék ! hát önök mit akarnak ?" — „Semmit egyebet tekintetes ur, csak három előadásra engedelmet!" — „S még háromszor akarnak csúffá tenni?" — „Nem akarjuk tekintetes uram, ha első előadásunkkal nem lesz megelégedve, azonnal elmegyünk , még pedig koldulás nélkül, ha pedig meg lesznek elégedve ?" — „Azok is azt mondották hogy mag leszünk elégedve ; — hát mit akarnak adni első fölléptükre ?" — „Aszevillai borbélyt' — „Ez már mégis szemtelenség !" — Ekkor én is komoly arczot vágva — „Tekintetes ur ! ha nem felelünk meg annak a mit Ígérünk, s ha bármi csekély részben nem lesz megelégedve velünk, ím felhatalmazom, hogy hajdúk által kisértessen ki a városból." — Ez használt — „Jól van, monda, meglesz a színház, kieszközlöm, örömest hiszek Önöknek, de félek, félek mondom." — Egy szó mint száz, eljöttünk, a színlapok hirdették „Szevillai borbély" adatását, a főjegyző páholyt váltott, a színház tömve, de a főjegyzőt nem láttuk páholyában, a darab elkezdetett, roppant csend volt, lassan-lassan egypár brávó, végre taps a pazarlásig, utoljára a mi főjegyzőnk, ki eddig páholya mélyébe vonult volt, csak lassankint nyomult előbbre, most már egész büszkeséggel