Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

If fl a n d t ó 1: 60. Die Juger, 61. Der Spieler. Érzékeny játék. G ö t h e t ő I: 62. Götz von Berlichingen, 63. Iphigenia, 64. Egmont. S c Ii i 1 1 e r t ô 1 : 65. Don Carlo3, 66. Wallenstein, 67 Maria Stuart, 68. Wilhelm Tell, 69. Turandot Kotzebuetól.70. Das Epigramm, s más leginkább kedvelt vígjátékai, valamint Müllner és Raupach nevezetesebb darabjai. H o u w a 1 d t ó 1: 71. Das Bild. V. Spanyolból. Figyelmetessé tétetik itt a fordítani kívánó L op ez de Vega, Calderon d e - 1 a Barca és Moretoy Eavana azon színjátékaikra, melyek alkalmaztatva a német játékszínen előfordulnak, csakhogy a mint einlitve van, a fordítás az eredetiből, s annak verse és írása nemével folyjon stb. Igaz, hogy mi Kaiaára ezen müvekből egyetlen egy darabot sem kaphattunk, de azért mégis b. Berzeviczyé a dicsőség, hogy ezen classicus müvek magyarra fordíttattak, s később legalább a nemzeti színház fölhasználhatta. (Most is üdvös volna hehe-korba böngészni közöttük. Szerk.) Az 1829 és 1830-diki telet is szorgalom által dicsőségesen, a közönség közmegelégedésére túléltük ; tavaszkor ismét magunk szárnyára bocsátott a megye, reánk vezértagokra bizta a társaságot ; ellátva meghatalmazó levelével útnak indultunk mint vándormadaruk Beregh-re, itt találkoztunk a borsodmegyei volt alispánnal, most Bereghmegye administratorával gróf Vay Ábrahám úrral, ki örvendett társaságunk megérkeztén. Csak a gyűlések alatt játszottunk, egy kis veszteség után elindultunk M ár maros-Szigetre ; itt két hatalmas lérüú uralkodott, az alispán és a kamerális praeses, mindketten elsőség fölött vitázva, a legnagyobb ellenségeskedés közt ; mi több — az ellenségeskedés egymás pártfogóira is kiterjedt. — Először is Abaujmegye ajánlólevelével elmentem az alispánhoz, kértem pártfogását társaságunk számára, „volt-e már