Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

sereglett szülőket, kik examen alkalmával ide szoktak sercgleni gyemekeik előmenetelén gyönyörködendők s ezeket próbatét után magukkal hazaviendők. A. fészer ablakai is telve voltak nézőkkel, hasztalan tömtük, vagy raktuk be azokat, a mint a játék elkezdődött, szétszórták kívülről s úgy dugták be fejeiket , gyakran fiatal pórnők is voltak láthatók, de a csintalan deákok nem hagyták élvezni Őket sokáig, mert hosszas faggatások után sikoltozás közt kénytelenek voltak onnan leszállui, s helyeiket a csintalanoknak átengedni ; sokszor ez ablakok közöl történtek a legtöbb éljenzésck, és újrázások. Egy nap fölmentem a régi vár-omladványok megtekintésére, itt találkoztam 94aziii<*%y Fereticzczel ; szegény öreg halvány volt, és szenvedni látszott, egyedül valánk', s ilyenkor kivált ily helyen hamar ismerkedik az ember, nem is adnám sokért találkozásunkat, mily szívesen, mily kedvesen magyarázta a multat, mily meghatóan szentelt néhány szót emlékére, sokat tanultam, mert sokat másként hittem, fölvilágositott egyről is, másról is, s mint egészen más ember hagytam el e romokat, köszönetet mondva (szives kézszorítását mintha most is érezném) váltunk el egymástól ! Őt a szegény zaklatottat nem láthatám többé ! Áldás poraira ! 1 Rxamenek után haza, téli szállásunkra Kassára mentünk, báró Berzeviczy Ígérete szerint kifizette veszteségünket, s engem azonnal Bécsbe utaztatott Reviozky Emiliát szerződtetni mint másod énekesnőt, de én őt Bécsben nem találtam, hosszas tudakozódásom utána színházi ágensek Brünbe utasítottak, mentem Brünbe, ott azt mondták — itt volt ugyan, de vissza-