Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

keveset, kik nyertek ugyan, de annak sem volt láttatja, mert akkor hegyen völgyön lakzi volt, s az ebből származott mámor a tőkét ís megapasztotta időnek előtte s ebből azt tanultam, hogy a nyereséget nem becsüljük, a veszteséget meg sinljük, pedig be olcsón lehetett élni ott, kivált családosoknak, ha otthon főzettek — p. o. egy borjú ára 4, 5 frt. váltóban, egypár tyúk 15 kr. egy fazék irósvaj — lehetett 3 itcze — 20 kr, egy vékányi szarvasgomba 30 kr. stb. ily olcsóság mellett sokan ezreket vesztegettek, és nem élveztek, sőt egészségűket rongálták ! Bártfa városában nevezetes a városház, borzasztó nagy tetőjével," ezt valami katona épitteté hajdan, régen lehetett, mert padlásáról évenkint 20, 30 szekér denevér piszkot hordanak le, s mégsem juthatnak a fenekire, az igaz borzasztó sok denevér van e tájon, de az legcsodálatosabb, hogy mind a tanácsház padlásán tanyáz és telel, sehol másutt, s télen úgy függnek egymásba, azt gondolná az ember csepegő barlang, annyi denevér-oszlop csüng le. A lég hirtelen változó már júliusban , reggel hűvös, délben nagy forróság, délután hűvös, estve didergünk, s ilyenkor végefelé jár a fürdői szak, s mi is útnak eredtünk a sárospataki examcnekre De miután az examenek esak hat hét múlva lettek volna, elhatároztuk Ungvárit megállapodni, hol bár kevés közönség mellett is, némileg pótolhatjuk kiadásainkat, úgy is történt, hétköznap kis közönség, de vasárnapokon megtelt színházunk vidékiekkel, s így veszteségünk nem volt annyira számbavehető; innen Sárospatakra mentünk, más helyiségre nem tehetvén szert, egy nagy kocsiszín- vagy állásban kénytettünk Thalia oltárát fölállítani, miután előbb vagy 30 szekér valamit onnan kihordattunk, mi a művészetet termékenyebbé nem teszi, s a menynyire lehetett kényelemmel elláttunk : az ott tanyázó huszárezred tábori kara annyiban hasznunkra volt, hogy néhány operát is adhattunk, melyre a berezeg földesúr is megjelent nejével többször, némely előadásra annyira megtelt a fészer, bár terjedelmes és hosszú volt, hogy alig fért be a közönség, nem is a sárospataki közönséget értem, hanem azon távol vidékről össze-