Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

Másnap még a kíváncsiság sem töltötte meg színházunkat, — de volt taps, kihívás, s játék végével öröm s megelégedés sugárzott minden jelen volt arczán,— a város el volt telve magasztalásunkkal, s a kíváncsiság második előadásunkra annyira megtöltötte a házat, hogy sokan künnmaradtak. Másnap ismét találkoztam szürkekabátos bárómmal, örömsugárzó és mosolygó arczczal közeledett, s igen barátságosan nyujtá jobbját felém, s elmondá mennyire meg volt lepve tegnapi előadásunk által, s megvallá — ő is félt — mert nem hitte a magyar nyelv oly bájos könnyűd hangzatát, és oly összevágó fesz nélküli előadást ; meghitt ebédre másnapra, s igen szépen megkért ne vessem meg kérését, mert megígérte családjának, hogy engem^auffuhrolni" fog,— elfogadtam meghívását, s ő távozott. — Most kérdeztem először ki légyen ez az ur? báró Berz e V i c z y Vinoze ! válaszolták. Másnap fölkerestem lakását —könnyű volt megtalálnom tulajdon emeletes házában, csinos csendes lak volt ez, mintha kolostorba léptem volna. Nem volt ki által bejelentetni magamat — bekopogok — szabad ! belépek oly szobákba, melyek tisztaság- s egyszerüségök által voltak föltűnök, a báró kitűnő szívességgel fogadott, s karonfogva bevezetett egy mellék-terembe, hol neje, kisasszonya s egy öreg Berzeviozy rokona voltak. „így drága nőm ! itt mutatom be neked Szerdahelyi urat, kiről szólottam, kivel oly jóízún társalogtam, de vigyázzatok a beszédre, mert Szerdahelyi barátom megszokta róni a ferdeségeket, mint tegnapelőtt a dsidás-kapitányt. — Bocsánat báró ur ! a tévedéseket szokásom helyreigazítani, s azonnal méltóságodon kezdem, én nem Szerdahelyi — hanem Szilágyi Pál vagyok — általános jó kedvre derítette a kis társaságot megjegyzésem, a báró egy kissé elvö» rösödött, a nélkül hogy nyájas mosolygó ábrázata szenvedett volna — nem tesz semmit, én nem nevét, az embert es a szellemet szerettem meg önben. — Ebéd alatt sok kérdezni valója volt a bárónénak (született S z i n y e i Erzse, az akkori sáros-megyei alispánnak testvére) láttam s hallottam e kis körben annyi haza-