Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

s kijelenté egyszersmind, hogy gróf Reviozky Ádám fŐkanczellár Borsodmegye főispánjának van kinevezve, s két hónap múlva tartandja Miskolczra bevonulását s beigtatását, s így társaságunk emelendi az ünnepélyt, melyre készülnek, de minthogy a színház még egészen nincs fölszerelve, csak egy hónapig adhatunk előadásokat, mert azután asztalosok, festők s má3 mesteremberek fognak itt dolgozni, míg a színház elkészül Kassára mehetünk, aző ajánlatára biztosít s/ives fogadtatásról stb. Megkezdettük előadásainkat a közönség részvéte s megelégedésére, az első két hétben primadonnánk kikérte jutalomjátékát, mit meg is adtunk, bár nem volt még ideje, csak panasz ne legyen, — által is küldöttünk Kassára a színház megnyerése végett, s hála Isten ! minden kívánságunk szerint történt, óhajjal várták a már híréből ismert magyar opera-társaságot, s már útra is készülünk a rendelt napon — hát csak elámulunk mindannyian, — a primadonna jelenti, hogy ő Kassára nem követi a társaságot, mert neki másfelé jobb kilátásai vannak, s Kilényi neki jövedelmezőbb állást biztosít ; — elhalt a szó mindenik ajkán — senki se tudott javasolni, senki se mert vállalkozni a primadonnát kötelessége teljesítésére rábeszélni, mert úgy tudták mind hasztalan, mert makacssága s akarata erős mint a vas, a lelkiismeretet csak szerepéből szokta ismerni s gyakorolni —> végre is reám bízatott a dolog elintézése — én nem is mentem, hanem ily tartalmú levelet intéztem hozzá : „Igen tisztelt asszonyság ! „Fájdalmasan hatott az egész társaságra azon nyilatkozata, „miként szándéka elhagyni azon társaságot, mely hitt Ön nyilat-