Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

mint az eredeti — megvallom igaza vanfeleié, de még egyet, ha ebben is legyőzhet, megadom magam, s részére pártolok — de úgyhiszem eltompul fegyvere, ha paizs gyanánt eléje tartom a magyar nyelvben előforduló számtalan „e/í," ,,witf</"-ct, p. o. szeretlek, megye/», keleAr, járo.V, futoft, harczoloA, éle/f, í'éleA, stB. kiejtéseket ? p. o. miként fordítaná le a „Tolvaj szarkádból e gyönyörű dalt — „Ninelte deine Treue 1st mir ein siche^Zeiclien

, Dass uns in Hymens Reichen Ein .Rosen-Garten en ts priest ?•' Ha meg engedi kegyelmes asszonyom, hogy ne ragaszkodjam szorosan a szavakhoz, minthogy időm sincs gondolkodni, egyelőre ilyképen : „Ninetía kedves lélek! Ne tettesd magad kérlek, Fogadom a míg élek Szeretni fogsz mindig !'

1 — „Megvallom édesem, ön versei könnyebben énekelhetők." — „Pedig kegyelmes asszonyom, nem is vette észre, hogy csupa „e/fc" „«te^"-kel forditám! —ezzel vége lőn párbajunknak, és később is meghagyták e fordításomat a „Tolvaj szarká"-ban — talán e párbaj emlékéül. Végre minden előítélet daczára, kivittük Pesten is a magyar nyelv haszonvehetőségét az operákra — megszűnt a rágalom , gúny — s több előkelő szépeinktől megkérettünk magyar szövegek leírására, mit örömest teljesítettünk. Előadott operáink voltak„Szevillai Borbóly," „Tancred," Bűvös vadász," „Tolvaj szarka," Párisi János," Don Juan," Józsefés testvérei," Raul a kékszakállú," Othello," „K őmüves és Lakatos," „Tündér szép," „Hamupipőke," „Béla futása," r

P ári si vízhordozó," sat. Deczember hó 19-kén utolsó előadásunkat hirdették a színlapok (Párisi vi'zhordozó), a színház fuladásig megtelt, játék vé-