Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

tartok! Ő már nincs többé — de emléke kitörölhetlenül él lelkemben. Megkezdettek az előadások , szép jövedelmek voltak, egy hó múlva számolnak, első helyen állott két színész útiköltsége Kolozsvárról Egerbe, s onnan vissza 700 frt. A megmaradóit pénz fölosztatott proportió szerint, csakhogy most ezt önkényt újra szabályozták, vagyis inkább a magukét fölemelték, az enyimet, és az Öreg Jancsóét — levonták majdnem felire — én hivatkoztam Egerben tett igéretükre (mert szóbeli egyességünk volt, még akkor hittem a nyájas szónak) bizonyságul föDiittam Szentpéterit, de ő hallgatott s vállat vonított — én becsületszavukra utaltam —- arra sem adtak semmit, sőt mosolyogva szerződésemre utaltak , a mi nem volt — fölháborodott bennem a lélek ! jól van, szólék, nincs szerződésem igaz, de önöknek sincs velem, s így quittek vagyunk , nem tartozom önök társaságához — nem hitték — hová menne? mondák, télviz idején? kiköltekezett, pénze nincs, hogy kimehessen Magyarországba — majd előáll, lia megéhezik. — Szegény Jancsóval is így tettek — ő is távozott és többé nem játszott, mind a közönség , mind a művészet nagy kárára, — Szentpéterinek, ki imént vállat vonított, megjósoltam, hogy hasonló sorsa lesz. Úgy is lett, de ő azért tovább is játszott, mert kénytelen volt vele — én pedig guitares énekórákat adtam. Deák y Fülöp Sámuel, igen derék becsületes ur, kit mindjárt első találkozásunkkor kezdtem megszeretni s becsülni, ki ez ideig az operaszövegek legjobb fordítója volt — megszólít — sajnálja távozásomat a társaságtól, annyivalinkább, mert fordított operái nem adathatnak nélkülem, s így őt sok örömtől s élvezettől fosztom meg, ámbár gyanitja, hogy igaztalanul bántak velem, mégis kér, ha másban nem, legalább operáiban vállalnék szerepet — kérése oly egyszerű, oly megható volt reám — nem tagadhatám meg azt. így léptem föl „Sorel Agnes," „Házi orvos," „Raul a kékszakállú," s több ily operákban, végre kitavaszodtunk, a társaság . elindult vándor botjával, megjárta a vidéket egész Kezdi-Vásárhely ig. — Én elmaradtam tőlük, s