Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

a bajai színpadon iíy vendég ritkaság! —e sikerdús előadás után többször is föllépett Magyar uram, s e Magyar nem volt más mint,elhunyt Barta Jánosunk!! Másnapra ki volt hirdetve Cserni György. A czím- 121 szerepet Jan cső (Vásárhelyi) játszotta, a czigányt én, a czigány fiát Kátz. — Jancsó kitűnő gondot fordított minden olynemű szerepeire, melyeket örömmel játszott, egész nap rendezte, s fényesítette ruha kelméit, sőt ebédelni sem tudott jóízűen, anynyira el volt foglalva öltözetével,— minek töröd magadat annyira barátom — mondám tréfából — tán azt hiszed kihínak? — csak nem hiszed, hogy téged tapsolnak elő, ha én játszom Csernit? hát ha mégis? — mondám inderkedve — fogadok egy vacsorába, volt a válasz, ,,jó," „áll az alku'- Kilényi kapott rajta, én is a vacsorához tartozom, monda, azonnal meg is rendelem három személyre, „a ki veszti, az fizeti" — jó ! de kikötöm extemporisálni nem szabad,— nem, barátom, egy szót sem mondok többet, csak mi szerepemben van. — Előadáskor szerencsétlenségére Cserninek minden kitűnő jelenésein a ezigányok is jelen vannak, bár egy szavuk sincs mondandó, én a fiammal, ki valóságos czigányfiú volt, az első oldalfal mellé vonultunk, a játszószemélyek észre sem vették, de annál inkább a közönség, mert czigányos arczjátékunkkal magunkra vontuk figyelmét, s így Cserninek minden lángoló dictiót füstbe mentek, a közönség szűnni nem akaró hahotája miatt, felvonás végével a czigányt híta a közönség Gastul, megnyertem a fogadást Cserni iszonyú boszúságára, és Kilényinek (ki földszint nézte az előadást) roppant örömére, mert a közönség újráz tattá a darabotVacsoránál kibékített a közönség bennünket, mert a vacsorát ő fizette Cserni helyett: (Itt csak megjárta e kis tréfa, de más komoly darabokban helytelen lenne). Egy havi vendégszereplésem után elhagytam e társaságot, útam ban megbetegedtem, s Szolnokon tüdőgyuladá^ban feküdtem 6 hétig ; — hogy, hogy nem ? néhány vándorszínész megtudta ottlétemet, télvíz idején bekopogtattak hozzám , s kértek , alakítsak társaságot, — mivel? én és önök ketten? se könyvtár,, se díszitmény, se színész, se