Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)
zett a tatár leánynyal (Zitah Mari) erővel taszigálja a vitéz törököket, kik végre csakugyan engedelmeskedtek is — de egy sehogysem tágitott, szuronyszegezve neki rohan Falströmnek, s szemöld ét fölhasítja, ez is kiment a színpadról, mert vére erősen eleredt, ezt látva a színfalak mellől a baka-káplár, kiugrik a színpadra, rárivalg a töröknek öltözött közvitézre „mért nem retirai kend ? mennykő te !" —Válasz — „Ellenség előtt sem retiráltam soha káplár uram ! hát itt a comediában retiráljak? nem, inkább meghalok !" — S ezzel vége lőn az előadásnak, mert Falström nem játszhatott tovább plezurja miatt, s a nagy közönség harsogó tapssal jutalmazta a baka talpraesett, de szomorú extern porizálását. Ittmulatásunk alatt a közönség figyelmes részvéte felvillanyozta Kisfaludi Károlyt, több darabbal gyarapította drámai irodalmunkat, s az igazgató „A kérők" czímű vígjáték előadását jutalmul tűzte ki számára, nagy közönség gyűlt egybe, mintegy méltánylatául szorgalmának, maga az igazgató is Pestre rándult ez előadásra, melynek végével barátságos estelire meghívta Kisfaludi Károlyt is. a vendégkoszorúba magam is hivatalos voltam a „Magyar király" czímű vendéglőbe. Éjfél tájban, mikor az idegen elem eltakarodott, bodorodni kezdett a jó magyaros kedv, azt mondja Kolosvári Pál az igazgató, „hozd le öcsém lantodat, danolj azokból a keserves magyar nótákból, hadd legyen jó kedvünk !" — S én engedelmeskedve lehoztam szobámból a lantot — énekeltem egyet-mást a régi kor magyar nótáiból, míg végre az igazgató, sőt Kisfaludi Károly is beleelegyedett, s általános chorus harsogott a teremben, jó kedv honolt mindenki szemében, s more patrio magyar szívességből összevissza csókoltuk s öleltük egymást. Most már öcsém fütyölj egyet, mert már rekedtek vagyunk, mernék fogadni barátom Károly, még nem hallott ilyen füttyöt — csendesség lőn. Fütyöltem lantom kísérete mellett, Kisfaludi Károly elragadtatással hallgatta, végre felkiált : „ez sok ! ezt soha nem hittem volna ! miért nem hallatja magát színpadon?" — Csak nem léphetek fel füttyconcertben— mondám — mégis, ha valamely al-