Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

ie as esztendő lefolytával az összeget le nem fizetné, magam tartozom azt teljesíteni, Farkas majd kiugrott bőréből a mint megkapta az 500 forintot, nekem átadta egész könyvtárát zálogba csupán örömében, rendelkezésemre bízta uri személyét feleségestül gyermekestül. Én szinte híztam a nagy bizalom miatt — mentem vele egyenesen a korcsmároshoz, ide a számadással, fizetünk, a korcsmáros eleinte bámul, azután süvegelni kezd, s 85 végre „gleich euer gnaden"-nel—előhoz egy hosszú , számokkal sűrűn tele irott fekete fatáblát — summa summarum 525 frt ! ! elámultam bele — mondom Farkasnak adjon hozzá 25 frtot. „Nincs nekem egy krom is." „Megütheti a mennykő!" — a korcsmáros ezt hallva azonnal föltette zöld sapkáját, és az „euer gnaden"-t visszanyelte, s helyette szitkokat szórt a mennyit csak tudott, én se voltam rest, elkezdem huszárosán szidni ncveletlenségeért, köszönje meg hogy ötszáz forintot szereztem contója kifizetésére, holott nekem semmi részem se volt benne, mi több nem is akarom hogy károsodjék, ámbár tudom kettőst fogott a krétája —- mégis hunyászkodott azonnal belátván személyem iránti igaztalanságát, — engedelmet kért tőlem, s én nagylelkűségből gyönyörű szarvasbőrből készült lovaglónadrágomat adtam zálogba; van pénzem, mondám, de útra nem mehetek pénz nélkül, kivált uj családommal együtt ? — örömmel fogadta a szarvasbőrnadrágot, még azt is kijelentette, hogy nem bánja ha soha ki nem váltom is, s mi több aznap ebédjeért sem fogadott el semmit, pedig jobb bort rakott elénk mint máskor.— Szekerest, fogadtam s még aznap estvefelé Pestre meg is érkeztünk; most kezdtem tudakozódni a Magyarországon tengődő társaságok hol és hogylétéről, így tudtam meg hogy 86 régi jó barátom Balog István Debreczenből néhányad magával megindult a vidékre, s Ő volt az első ki kis társaságával bőven kezdett aratni, s a merre járt szives és jövedelmes fogadtatásban részesült, — eddig osztozó társasága volt, — kínálkoztak társaságához többen is, kiket mind szívesen fogadott, de most megvolt tagjai féltek , hogy a nagyszámú tagokból álló társaság ki nem kereshetvén a magáét,újra koplalni lesz kénytelenekkor