Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

ilregno tuo,Sia fattala volontá tua, Siccome in Cielo oosi in terra." Nagy előnyömre szolgált S i.b o n i ajánlólevele, kivált Olaszhonban, mindenütt szives megelőző fogadtatásban részesültem , megtanultara ismerni irodáikat, könyvtáraikat, főpróbáikon jelenlehettem, sőt az előadásokra mindenkorra tiszteletbeli jegyet kaptam mindenütt, Parmában Sibonival magával találkoztam, ő az udvari operaház igazgatója volt akkor, ő is színházi igazgatása kezelésének minden részleteibe kitűnő szívességgel beavatott, Nápolyban az öreg karmestert is viszontláttam, és segítségével mindent megszemlélhettem. Itt mindenek fölött lebilincselt egy régi vastag könyv, e czím alatt : „Színházi krónika" mint nagy kincset mutatta ezt a karmester, az ő régi előde, úgymond még 1700 elején kezdett egymást jegyezgetni benne, leirta az akkori színház keletkezését, gyarapodását, viszonyait évről évre, jelesb színészek és nők életirását legkisebb részletekig, s végrendeletébe meghagyta utódjainak annak folytatását, mit azóta folytonosan s lelkiismeretesen is telj esitettek, kezdetben silányságnak nézték, s különeznek nevezték alapitóját, dc minthogy végrendelete mintegy kötelezte utódait a jegyzetek folytatására, most kincsnek nevezik az összehalmozott becses adatokat. Reám nézve nagyon meglepő volt é krónika s felsóhajtok magamban, „bár nálunk is keletkeznék egy ilyen, ebből tanulhatja s láthatja mindenki a művészet koronkinti haladását és apadását." A hármas szövetség létrejötte, s a waterlói csata után hosszas béke kecsegtetett, nincs többé szükség, gondolám huszárságomra — megszűntek a véres csatározások, menjünk haza, s kezdjünk új harezot a honi színpadokon, — haza is jöt-