Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

bankó devalváltatott, 5 frt lett 1 írt, a 30 kros réz lett 6 kr, a 15 kros lett 3 kr, a 6 kros megszüntetett, az egy kros maradt egy kr. ezüstben; és így az én 19 krom a mit visszakaptam a húszasból, lett 19 kr. ezüstben, s így én 1 krértebédeltem. De elég ennyi a jóból, térjünk vissza a mi nyomorúságos színházunkra. Balog István, az én nyugdíjazott collég ám akkor a roagyar-utczában Bokányi csizmadia házában lakott, sokáig megvolt e ház, valahányszor elmentem mellette osak két évvel ezelőtt is (most pompás két emeletes házzá nőtte ki magát) eszembe jutott a régi víg nyomorúság, eszembejutotta „czigányok tanyája," (mert e szállást annak keresztelték a színészek , itt jöttünk össze mindennap ha időnk engedte, ide Katona Jóska is, (mi csak Jóskának hittük a későbbi „Bánkbán" szerzőjét) búsultunk s vigasztaltuk egymást, s okoskodtunk'mint lehetne közönséget gyűjteni színházunkba, beszéltünk egyről-másról, a többi közt C z e r n i György hős tetteiről is. — Megálljatok, kiált valamelyik közölünk, ha nem csalódom Katona Jóska, ezt kellene színpadra kidolgozni, a pest-budai ráozságot (még akkor nem voltak szerbek) mind becsalná a színházba ! a magyarok úgyis elhagytak, a hautevolée „bonton

u-nak tartotta a német színházba való járást ; tulajdon igazgatónk is ott tartott páholyt ! — csak hébekorba vetődött bc hozzánk, — Balog István azonnal fel is karolta ez eszmét, s minthogy ráczul is tudott valamicskét, magára vállalta kidolgozását. El is készült a darab rácz népdalokkal spékelve az előadásra. Három nappal az előadás előtt hirdették a lapok ; előadáskor nem volt hely a színházban, zsúfolva volt minden zug, úgy hogy elbámultunk mennyi ráoz van a két városban, 1000 forintnál jóval több volt a jövedelem. Másnap vasárnap ismét ezt adtuk, ismét zsúfolt házzal ; volt öröm, mert a színészek hátramaradt fizetésöknek egy részét kikapták. Hétfőn Balog István a szerző hazulról jöve a színházhoz, a váczi-utezán menvén keresztül, egy posztó-kereskedő rácz boltba beszólítják, hol többen Örömittasan beszélgettek az előadott új darabról, kérdik — ő-e az a Balog „a ki Czernit meg-