Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

mai napon nagy jövedelmet vártak, mire nagy szükség is volt, mert a gagéval adós volt már egy idő óta — mitévők legyünk ? kérdé — nincs senki ki e szerepet elvállalná estére ? Mit gondol a t. ur? Hisz Benke is két hónapig tanulta e szerepet. A kétségbesés általános volt mind azoknál kik-fizetést vártak, mind annál kinek fizetni kellett volna (nem a pénztárnokot értem, mert az ha pénze nem volt a cassában, egész hidegvérrel azt felelte „menjenek az igazgatóhoz, ha nem tudnak keresni, ennem tudok fizetni." Szerénységem nem engedte mindjárt hogy jelentkezzem , de miután senki sem találkozott ki e roppant vállalatba merte volna vágni fejszéjét, mondám — ha reám mernék bizni betanulnám estig, s el is játszanám I általános volt az öröm, de az igazgató ingadozott — hogy lehessen azt egy fiatal embernek estig megtanulni, mikor az Öregek is két hónapig tanulták be, 40 pedig ugyancsak izzadta karmester (Schillinger) bele? Azonban Láng Ádám a rendező felszólal, de csak adjuk oda, isme41 rem én sógorkámat, ő muzsikális ember, shaigéri meg is tanulja,— megtörtént tehát, kezembe adták az éneklő és beszélő szerepet, a próba azonnal elkezdetett, az igazgató ur végig jelen volt a próbán, s miután látta hogy kottából énekelve pontosan belevágok, s a raondókákat is pontosan minden 42 genirozás nélkül elmondottam, helybenhagyta bölcsen, hogy estére eljátszhatom. Ez mégis történt, és én másnap húsz forint fizetésbe jutottam ugyan, de a pénzhiány miatt meg — nem kaptam — a pénztárnok valahányszor fizetésemért mentem, mindig azzal utasított el— „maga várhat, magának van mit enni, mert ott vannak szüléi, de a többinek senkijök sincs, azok éhen halnak ha nem adok nekik néhány krajezárt ! — és úgy volt, nem is zúgolódtam, nehogy valaki miattam éhen haljon meg. Végre az igazgató ur kitalálta mint kelljen nagy jövedelmet csinálni, mert már maga is megunta a kolduló színészeket, kik házát egypár forintért ostromolták, elhatározta, hogy egy vasárnap, mikor opera nem lesz a német színpadon (már 48 ekkor a nagy városi színház megnyílt volt 1812-ben), nagy éne-