Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

A már bomlófélben lévő társulat Sehy Ferenc vezetése alatt tengődik tovább, 1796 május végéig, amikor végleg felbomlik. Kelemen László 18ol végéig különböző vidéki városokban még tovább kísérletezik vándortársulatával, de 18o2-18o5 között már kántor Ráckevén, majd 18o6-tól 1811-ig Makón, 1812-től pedig Csanádpalotán kántor és iskolamester. 1814-ben hal meg. /Lugosi, j175-187. 0./ 22 Szilágyi Pál igen röviden foglalja össze a társulat hat esztendejének történetét. Sehy belső intrikái valóban hozzájárultak a társulat felbomlásához, a bomlás további okairól Szilágyi Pál nem beszél. /Ezekről az évekről 1. Könyves Máté, Játékszini koszorú 17-21. 0. ; Endrődy, II. kötet XLII. o., valamint Bayer, I. kötet II-VT. fejezet./ 23 Sehy Ferenc a társulat. felbomlása után különböző vidéki városokban működött. 1799-ben halt meg JÍ agy várad on. 24 A társaság Ernyi Mihály vezetésével 18o7* április elején Szegedről Pestre indul és május elsején meg is érkezik oda. /Könyves Máté, 28. o./ 25 Könyves Máté könyvének 28. oldalán irja, hogy a társaság a pest-budai színházakban az országgyűlés tartamára heti kétszeri játszási engedélyt kapott, a jövedelem egynegyed részének átengedésével. Részletesebben 1. Bayer, I. köt. 355-357. o. 26 Első előadásuk 18o7. május 8-án volt a Rondellában. Előadták: Virtus próbaköve a szerencsétlenség c. érzékeny játékot 4 fv. Irta: August von Kotzebue, fordította: Ernyi Mihály. 27 A második magyar szinj átsző társaság tagjai: Könyves Máté szerint /24. o./ az Erdélyből kijövő tár-