Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

géazet értelemmel és természetesen mondta el." Szilágyi Pál a színháztól koszorút kapott, amit Sgressy Gábor nyújtott át neki. Szilágyi Pál nyugdíjaztat ísa után leányánál élt, ott is halt meg. Még haláláról is született anekdota, amit Váradi Antal ir le a Régi magyar szinészvilág c. könyvében /244. o./: "Mikor Szilágyi Pál haldoklott, lezuhant egy székre és az alatta összeroppanó székről letámaszkodott a földre. - Mit csinál, Pali bácai, az istenért? - riad rá az orvos. - Semmi a', - nyögi Pál - már én igy szoktam meghalni." • .Emlékiratait több szempontból három részre lehet tagolni. Első rész a Kelemen Lászlóról és társulatáról irt történeti rész, amelyet más források alapján állithatott öszaze. Adataiban Könyves Máté Játékszini koszorú c. müvére támaszkodhatott, valamint a szállongó.adomákra, és talán Kelemen László szem-lyes elbeszéléseire. Ez a rész a legkevésbé hiteles. Csupán a teljesség kedvéért került az emlékirat elejére, amit bizonyit az ia, hogy meg caak nem ia törekazik alapoaságra, hiszen az elsők küzdelmes hat esztendejét mindössze két-három mondatban summázza. S hogy az emlékirat mennyire magán viseli a mesélőkedvü Szilágyi Pál élőszóban gyakorlott, de az ir&bsn, s ezzel a szerkesztésben gyakorlatlan, adomázgató stílusának összes tartalmi és formai ismertető jegyeit, az is bizonyltja, hogy ebben az előzményeket összefoglaló, igen fontos részben mekkora súlyt kap - terjedelmében is - a Sehyről szóló rész. Az emlékirat második része a legterjedelmesebb és szinháztörténetileg a legérdekesebb rész, amely Szilágyi Pál színésszé válásának kezdetétől, azaz a Vida-féle társulat